Az autós portálokat böngészve szinte üdítően hat, ha egy-egy új városi villanyautóról vagy épp szoftverfrissítésről szóló cikk közé odakeveredik egy új, „hagyományos” sportkocsiról szóló hír is. A minap bemutatott Lola T70S persze csak a benzinhajtásra gondolva nevezhető hagyományosnak, minden egyéb elemében több mint extrémnek számít. Az Auto Check Center szervizhálózat aktuális bejegyzésében az első pillantásra puszta múltidézésnek tűnő, valójában viszont azon túlmutató, utcai és versenyváltozatban is készülő brit kétülésesről ejtünk néhány szót.
A Lola nevet aligha kell bemutatni a motorsportok rajongóinak: Eric Broadley cége eredetileg 1958-ban indult, az évtizedek során pedig több mint 500 bajnoki címet gyűjtött, miközben az Indy 500-tól Le Mans-ig számos kategóriában beírta a nevét a történelemkönyvekbe. A cég a Forma-1-től sem maradt távol: már 1962-ben elkészült a Lola Mk4, amellyel John Surtees az első versenyén pole pozíciót szerzett, majd 1967-ben a Lola mérnökeinek közreműködésével megszületett a szuperkönnyű Honda RA300, azaz a legendás „Hondola”, amely rögtön megnyerte az Olasz Nagydíjat. A mai, 2024-ben újraéledő Lola közben ismét jelen van a versenyautózás világában, igaz elsősorban villanyvonalon, hiszen a Yamahával partnerségben részt vesznek a Formula E világbajnokság küzdelmeiben.
A gyártó poszterért kiáltó modellekben bővelkedő történetében a T70 önmagában is megér egy külön fejezetet. A típus fejlesztése 1964-ben indult, és hamar az egyik legikonikusabb V8-as versenygépévé vált. John Surtees 1966-ban egy Lola T70-nel nyerte meg az első Can-Am bajnokságot, a kupés variáns pedig 1969-ben Daytona 24 órás versenyén is diadalmaskodott. Nem véletlen, hogy a T70-et ma is egy lapon említik a korszak legismertebb Ford, Ferrari vagy Porsche versenygépeivel.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a jármű már csak ezért is megérdemel egy a néhai formavilágoz hű, de modern verziót – ám az új T70S pont azért érdekes, mert nem egyszerű replika. A pályaautóban a Chevrolet által jegyzett 5.0 literes V8-ast kapott helyet 530 lóerővel és ötfokozatú Hewland váltóval. Ez a csomag, karöltve a mai szemmel nézve már-már nevetségesen alacsony, mindössze 860 kilogrammos tömeggel, a hírek szerint 2,5 másodperces 0-100-as gyorsulást és 326 km/h-s végsebességet tesz lehetővé.
A közúton is használható T70S GT ezzel szemben egy 6.2 literes szívó V8-assal készül, 500 lóerőt tud, hatfokozatú kézi váltót kap, 890 kilogrammot nyom, miközben 2,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 322 km/h-s tempóra képes. A karosszéria külön érdekessége a Lola Natural Composite System, vagyis az a saját fejlesztésű, növényi alapú és bazaltszálas kompozit megoldás, amellyel a cég igyekezett megfelelni ultrakönnyű hagyományainak. Az utastér szándékosan puritán, a fejlesztők csak annyit „engedtek be” a modern vívmányokból, amennyi a használhatósághoz feltétlenül szükséges, vagyis például klímát.
Az a tény, hogy a Lola Cars életre keltette az egyik legismertebb ’60-as évekbeli versenyautóját, jól mutatja, hogy az autóiparban a múlt dicsősége továbbra is komoly érték a gyártók számára. Az ígéretek alapján a T70S-ekből összesen 16 darab készül, és bár az árát egyelőre hivatalosan nem közölték, szakértők óvatos becslés szerint is 1 millió eurós, azaz forintban kifejezve mintegy 380 milliós indulóösszegre számítanak.