Világszerte alaposan felborzolta az autós társadalom kedélyeit az a nemrég napvilágot látott hír, mely szerint az amerikai Wisconsin államban egy új törvényjavaslat automatikus sebességkorlátozó rendszer beépítésére kötelezné a visszaeső gyorshajtókat. A felvetés tökéletes példája az „egyrészt-másrészt” szempontból is megközelíthető témáknak – éppen ezért az Auto Check Center szervizhálózat aktuális bejegyzésében is pontosan ezt fogjuk tenni, természetesen a részletek és a háttér ismertetése mellett.
Mielőtt egyetlen kézilegyintéssel elintéznénk a dolgot, mondván, hogy „de hát, ez az USA, mi közünk van nekünk ehhez?”, érdemes felidézni, hogy a teljesség igénye nélkül a beépített fedélzeti diagnosztikára (ennek egyik eleme a Check Engine lámpa), a guminyomás-felügyeletre, az elektronikus menetstabilizátorra vagy épp a hátsó tolatókamerára vonatkozó előírások is eredetileg az Egyesült Államokból indulva váltak idővel kötelezővé/általánossá az európai járműpiacon is.
Intelligens sebességszabályozás terén pedig már nem is kell a tengerentúlig mennünk példáért, hiszen 2024 júliusa óta az Európai Unió országaiban minden újonnan forgalomba helyezett személyautónak kötelező tartozéka egy ilyen technika, amely aktívan figyeli a sebességet és az aktuális korlátozásokat, és túllépés esetén lassításra készteti a sofőrt. A megoldás bevezetését annak idején nagy viták kísérték, melyek hatására végül a szóban forgó rendszerek az eredeti tervekkel ellentétben alapesetben nem avatkoznak be aktívan, csak hang- és fényjelzéssel figyelmeztetik a vezetőt.
A mostani wisconsini kezdeményezésnél azonban a sebességtúllépés konkrét megakadályozásáról van szó, amelynek módszere lehet például a gázpedál visszanyomása vagy akár a motorteljesítmény automatikus csökkentése. Az ezt lehetővé tevő – a hírek szerint egyébként 1700 dollárt, azaz mintegy 570 ezer forintot kóstáló – berendezések beszerelésére a képviselői javaslat szerint azokat köteleznék, akiket öt éven belül kétszer ítéltek el felelőtlen vezetésért, és több mint 20 mérföld/órával, vagyis 32 km/h-val túllépték a megengedett sebességhatárt.
Rátérve az ehhez hasonló intézkedések mellett, illetve ellen szóló érvekre, előbbi listát mindenképp a szóban forgó amerikai ötletgazdák fő indokával, azaz a biztonság fokozásával kell kezdeni. Tény, hogy a gyorshajtás globálisan az egyik legfőbb baleseti ok – Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint tavaly a személysérüléssel járó közúti incidensek 27%-át (összesen 3966 esetet) ez okozta –, aminek alighanem elejét lehetne venni ehhez hasonló limiterekkel. A jelenkor trendjeit elnézve ráadásul az sem mellékes tényező, hogy az alacsonyabb sebesség főszabályként kisebb károsanyag-kibocsátást is jelent. Azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy ha a tempókorlátozó „kütyü” beszerelése mondjuk a jogosítvány elvételének alternatívája, akkor bizonyára sok notórius gyorshajtó is inkább az elektronikus limitert választaná a taxi/busz helyett.
Ami pedig az ellenérveket illeti, a hasonló szabályozások ellenzői szerint mindez aránytalanul korlátozza az egyén szabadságát, és ha ehhez hozzáfűzzük a rendszernek a nyomon követésben rejlő potenciálját és az adatvédelmi aggályokat, már-már egy orwelli világ képe rajzolódhat ki néhányak előtt. Szintén figyelembe kell venni, hogy az ehhez hasonló megoldások jelenleg döntően a GPS-adatokra támaszkodnak az aktuális sebességhatár megállapításánál, ez azonban nem 100%-ig pontos, ami anomáliákat szülhet. És nem mehetünk el szó nélkül azon ritka, de valós esetek mellett sem, amikor a sebességtúllépés kiutat jelenthet egy veszélyhelyzetből (pl. egy megkezdett előzés gyors befejezése), amely szituációkat szintén kezelnie kellene majd az esetleges szabályozásnak.
A sort a mérleg mindkét oldalán a végtelenségig lehetne folytatni, és akkor még nem is beszéltünk a témához szintén szorosan kapcsolható, ám ennél is messzebbre vivő gondolatmenetekről, például, hogy ha a lehető legtöbb balesetet akarjuk megelőzni, akkor akár mindenkit is kötelezhetnénk ilyen technikák használatára, sőt, legjobb lenne, ha a gyártók nem is állítanának elő 130 km/h-nál nagyobb sebességre képes járműveket (tudjuk, a német autópályák…). Az utóbbi két felvetésünk persze szándékosan provokatív, de talán nem árt kicsit elmorfondírozni rajtuk, hiszen a tendenciákat nézve világosnak tűnik, hogy a járművek önműködő sebességkorlátozása előbb-utóbb valamilyen formában (legkésőbb az önvezetés térnyerésével) a mindennapok részévé válik – az USA-ban és mifelénk is.