Most hagyjuk, hogy mi hajtja az autót, a lényeg, hogy mennyire. Régen egy átlagautó 100 lóerő alatt volt, a 200-250 lóerő pedig a sportkocsik, illetve luxusautók világába tartozott ‒ hangsúlyosan Európáról beszélünk, és persze, a régen is relatív. A lényeg, hogy a <100 lóerőhöz autópályán 120-130, lakott területen kívül 80-90, városban 50-60-as sebesség tartozott és tartozik, nagyjából évtizedek óta. Hogy ez sok vagy kevés, az vérmérséklet kérdése és szituációfüggő, hozzátéve, hogy nem vagyunk ellene tempós haladásnak, hiszen gyorsan menni jó, gyorsan kanyarodni még jobb, de az a legjobb, ha a végén ember és technika is épen, elégedetten és fokozatosan tud visszahűlni.

A költséghatékonyság és a közös alapok kihasználásának köszönhetően a Stellantis jolly-joker platformjára épül majd a következő Fiat Punto, akárcsak mérettársai: a Peugeot 208 és 2008, az Opel Corsa és Mokka, valamint a Citroën C4 és a DS 3 Crossback. A 2023-ra várható kisautóból valószínűleg többféle elektromos változat is készül majd.

Ha létezne egy lista azokról a dolgokról, amik a legtöbb szitkozódást váltják ki az autósokból, azon a kátyúk bizonyára meglehetősen előkelő helyen szerepelnének. Az úthálózatok karbantartói gyakran csak szélmalomharcot vívnak velük, ezért könnyen lehet, hogy a probléma megoldását, vagy legalább is „csillapítását”, az autógyártóktól érdemes várni. Az úthibákra figyelmeztető technológia terén nemrég a Mercedes mutatott be egy ígéretesnek tűnő újdonságot.

A McLaren Super Series „családjában” az a legjobb, hogy bár a sportautók rajongói sejtik előre, milyen lesz a legközelebb bemutatásra kerülő kocsi, mégis felgyorsul a szívverésük, amikor az végre meg is érkezik. Így volt ez most is, hiszen azok után, hogy a brit gyártó tavaly bemutatta a 765LT sportkocsiját, borítékolható volt, hogy előbb-utóbb leleplezik a nyitott (vagyis inkább nyitható) tetejű változatot is. Nos, ez a pillanat most jött el!

Az autó egyre inkább elektronikai-informatikai termék lesz, ami „mellesleg” gurul, és stabilan, kényelmesen, gyorsan elvisz A‒ból B-be. Az ismert márkák összeolvadnak, néhány konszern 10-nél is több jelvény alatt kínálja egyre hasonlóbb autóit, miközben számunkra ismeretlen, de a legendás nevek többszörösét forgalmazó, főként ázsiai gyártók jelennek meg és fejlődnek, mint a villám. Ehhez képest az emberek jelentős része még mindig a ’90-es évek autóipari sztereotípiáit hangoztatja. Most néhány ilyet vizsgálunk meg.

A svéd Koenigsegg vállalat a minap bejelentette, hogy elkészült a hiperautók rajongói által több mint két éve várt Jesko első példánya. Ha hinni lehet a gyártó által közölt adatoknak, akkor a kétajtós, nyitható tetejű sportkocsi az első adandó alkalommal megdönti majd a sorozatgyártású autók sebességi rekordját, sőt, a „rendszámosok” mezőnyében elsőként törheti át a bűvös 500 km/h-s határt.

A Renault legújabb SUV-ja kifejezetten jól és formásra sikerült, a kategória meghódítására is alkalmas lehet egyedi jellemzőivel és kupésított formájával.