Bár a Z generáció, tehát a most 11-29 évesek láthatóan kevésbé vannak oda az autókért ‒ ki ilyen, ki olyan okból, és természetesen nekik is igazuk van ‒ azért még bőven akadnak, akik szeretik a kocsikat, különösen, ha egyedül, vagy egy hasonszőrűvel ülnek benne, és van idejük, helyük „nagyot menni”. Csakhogy a „nagyot menés” mindenkinek mást jelent, és sok a tévedés még az autókat kedvelők körében is. Az autó élvezete ugyanis éppolyan sokrétű, mint mondjuk az ételé vagy a természeté, de közös pont, hogy kizárólag a beérkező ingerek függvénye, és ez a kulcs. Van, aki a kényelmet keresi bennük, a luxus, a megérkezettség érzését, mások a technológiáért vannak oda, esetleg szeretnek nyugodtan hömpölyögni a kétszámjegyű utakon, a tájat szemlélve. Minden tiszteletünk az övék, de itt most azokról van szó, akik gyorsan szeretnek menni, és az ezzel járó érzetekben találnak örömet. Közülük az óvatosabbak kizárólag egyenesben nyomnak néha egy „padlót”, ha van elég hely, de amúgy teljesen „beszámíthatóak” Van, aki a kormányt is szereti használni, miközben gyorsan megy, míg mások kifejezetten versenyezni szeretnek, ez utóbbi már tényleg zárt pályára illene, de ne legyünk álszentek, azért sok minden megtörténik. Általában is reméljük, hogy mindig, mindenki vigyáz mások és a saját épségére, illetve igen, gyorsan menni veszélyesebb, mint lassan, de ez nem a pálcatörés helye. Azt vizsgáljuk, mitől jó az ilyesmi.
