Az autók Mona Lisája

Az autók Mona Lisája

Akadnak, akik már eddig is annak tartották, de egy olasz bíróság a minap végérvényesen kimondta: a Ferrari 250 GTO hivatalosan műalkotásnak minősül! A legendás olasz márka jogi osztálya ezt már hosszú ideje szerette volna elérni, az utóbbi években ugyanis egyre több hamisítvány bukkant fel a piacon a kultikus kocsiból. Nem is véletlenül, a modell példányai ugyanis az összes autó közül a legtöbbért cserélnek gazdát a különböző árveréseken.

Nehéz megmondani, miért éppen a 250 GTO lett mostanra a világ milliárdosainak kedvence, és ezáltal a földkerekség legértékesebb autója. Egyesek szerint az 1962 és 1964 között gyártott modell karakterisztikájával minden társánál jobban megtestesíti mindazt, amit a Ferrari jelent. Egy biztos, az exkluzivitásával nehéz vitatkozni: a mintegy két év alatt összesen csak 36 darab készült belőle.

Ezt a három tucat példányt pedig tényleg olyan misztikum lengi körül, mint a leghíresebb festményeket. Amikor az egyik eladóvá válik, a „szupergazdagok” egymást túllicitálva próbálnak lecsapni rá, az egekbe emelve az árakat. Az utolsó nyilvános árverésen, tavaly ősszel, nem kevesebb, mint 48 millió dollárt (átszámítva nagyjából 13,5 milliárd forintot) adtak az egyikért. A rekordkönyvek azonban számon tartanak egy ennél is nagyobb, 70 (más források szerint 80) millió dolláros üzletet is.

Szép kis értéknövekedés ez, hiszen ötvenhét esztendeje az első 250 GTO-kért 18,500 amerikai dollárt kellett adni, ez az inflációval számolva ma mintegy 155 ezer dollárnak felelne meg. Érdekesség, hogy akkoriban egy személyes gratuláló levél is járt a vevőknek, magától a gyár alapítójától, Enzo Ferraritól.

A 250 GTO egyébként vérbeli sportautónak épült, amely elsősorban aerodinamikai téren előzte meg kortársait. No, azért motorikusan sem volt épp gyenge a maga korában. Háromezer köbcentis, 12 hengeres erőforrás hajtotta – a „250” elnevezés egyébként éppen ebből ered, vagyis, hogy 1 hengerre 250 cm3 jutott. Teljesítménye 300 lóerő volt, a súlyát pedig hosszas mérnöki munkával sikerült 880 kg-ig leszorítani.

A jó állapotban megmaradt példányok ára az ezredforduló táján indult robbanásnak, és ekkortájt jelentek meg nagy számban a hamisítványok is. Egyébként utóbbiak sem nevezhetők éppen értéktelen kacatoknak, hiszen többnyire hasonló Ferrari-modellek (pl. a 250 GTO alapjait is adó 250 GT SWB) átalakított verzióról van szó – de a csalás attól még csalás. A Ferrari a maga módján eddig is próbálta figyelni a gyanús darabokat, és lebuktatni a simliskedőket, de vélhetően néhány multimilliárdos azért már így is a szélhámosok áldozatává vált.

A mostani döntést nagy ünneplés fogadta a cég maranellói főhadiszállásán, ahol azt várják, a műalkotás státusz miatt kilátásba helyezett súlyosabb büntetés sokakat visszatart majd a hamisítástól. Kérdés persze, hogy a bejelentésnek Olaszországon kívül is lesz-e hatása. Akárhogy is, az már biztos: az anyaországban immár hivatalosan is műkincs az egyik Ferrari.